Belefáradtam, hogy szinte minden nap mosnom kell az ingeket. A herceg élvezte a helyzetet, de én nem túlzottan... Nem így akartam ezt az egészet.
- Nem tehetek róla, rossz a pohár!
- Persze, ameddig nem jöttem, semmi baj nem volt velük.
- Látod, ez is a te hibád. - nevetett.
- Ha gondolod, el is mehetek.
Elindultam az ajtó felé, mikor Kenneth megfogta a kezem, visszarántott és olyan közel húzott magához, hogy még a szánk is összeért egy pillanatra...
- El sem tudod képzelni, mennyire meg akarlak csókolni... - suttogta.
- Miért pont engem? Miért?
- Nem tudom mi történik az életemmel és azt sem, hogy mit kezdjek ezzel az érzéssel Katharine... Már nem tudom mi a különbség a jó és a rossz között, és aközt, amit tenni szeretnék és amit nem tehetek. Érzem, hogy bűnt követek el, mert közel vagy hozzám. Szeretnélek megérinteni, megcsókolni, veled lenni minden egyes nap, minden egyes másodpercében. Félek, hogy nem fogok tudni mit kezdeni ezzel a felkavaró érzéssel... Azt hiszem, levegőt sem veszek, amikor nem veled vagyok. Ami azt jelenti, hogy másnap reggel mikor találkozunk, már tizenegy órája nem lélegzem. Amikor külön vagyunk, nagyon sokszor eszembe jutsz, mikor velem vagy, akkor pedig csak pánikba esek és már nem tudok mit kitalálni, hogy rám figyelj végre. Hidd el, nem akarok rosszat... Csak a figyelmedet.
Nem tudtam hírtelen mit válaszoljak erre, ez lehetetlen... Viszont elmozdulni sem akartam. Végre valahára úgy éreztem, igazán fontos vagyok valakinek és ez az érzés leírhatatlan...
- Kérlek... - folytatta. - Mond el végre amit érzel!
- Jó, rendben... Elmondom. Úgy érzem, hogy el kellene mennem, mert lehet, hogy igazán fontos leszel nekem és ettől borzasztóan félek Kenneth... Nem vagyok kész rá, hogy valakit ennyire de ennyire szeressek. Most pedig, ha megengeded és már nincs semmi dolgom, távoznék.
Elhúzódtam a hercegtől és vissza se nézve távoztam a szobából. Nem láthatta meg a könnyeket amik az arcomon gördültek lefelé, majd aztán a padlóra.
Az egész délutánomat a konyhán töltöttem. Kate sütött nekem pitét, almásat, ahogy szeretem. De most ehhez sem volt kedvem... Csak ide-oda lökdöstem a felvágott falatokat a tányéromon és gondolkoztam. Mindenhol Kenneth-et láttam, még a rohadt tányéromon is!
- Hé, kislány. Minden rendben? Olyan sápadt vagy. - ült le mellém Kate.
- Persze, jól vagyok... Csak még mindig nem tudom elhinni...
- De mit?
Nem tudtam, hogy Kate-nek elmondhatom e mind azt, ami történt...
- Tudod Kate, erről nem szabadna beszélnem...
- Ugyan, jól tudom, hogy a hercegről van szó és azt is tudom, mi a problémád. Beleszerettél a hercegbe!
Gyorsan befogtam Kate száját, aztán mikor megbizonyosodtam róla, hogy senki nem hallotta, elengedtem.
- És ezt most ki kell kürtölni, ugye? Nem csak erről van szó... Ő vallott nekem szerelmet! Erre nem voltam felkészülve... Csak tudnám, miért pont én kellek neki. Hiszen, nézze csak meg honnan jöttem. A semmi közepéről, egy olyan házból, ahol még néha víz se folyik. Makacs vagyok és elutasító, még csak meg sincsenek bennem azok a dolgok, amik kellenek egy ilyen férfinak, mint Kenneth. Ami pedig a legrosszabb, ő herceg és hercegnőt kell elvennie. Rossz ötlet vol idejönni...
Kate hagyta, hogy kisírjam magam a vállán. Aztán lassacskán megnyugodtam, úgy gondoltam, készen állok visszamenni. Aztán váratalnul a sarkon Belle fordult be. Fáradt szeme és a tartása elárult mindent...
- Szia Belle, hogy érzed magad? - kérdeztem aggódóan.
- A fejem sajog, a gerincem úgy érzem mindjárt kettéroppan... Szóval nem valami jól, de kibírható. Veled minden rendben?
- Nem mondhatnám... Sok a munka és sajnos nehézségek akadnak, amik feltartanak benne...
- Ismerős érzés... Most viszont mennem kell, a király dühös lesz, ha egy percnél is tovább maradok a kelleténél. Szép napot neked és kérlek, vigyázz magadra!
Egy gyors puszit nyomott az arcomra, aztán már szaladt is. Szörnyű volt nézni, hogy mennyire szenved. Erősebb ez a lány, mint hittem. Kenneth ajtaja előtt még meg kellett állnom egy pillanatra, hogy vegyek egy utolsó mély levegőt. Mikor már majdnem lenyomtam a kilincset, hangokat hallottam odabentről.
- Nem tűröm el itt ezt a viselkedést fiam!
- Nem érdekel apám, a lány az én szobalányom marad, nem hagyom, hogy őt is megrontsd!
- Csak nem beleszerettél?
- Na és mi van, ha igen? Netán gond van ezzel?
- Kenneth, a Horth királyi család két nap múlva idelátogat a lányukkal, hogy megkérd a kezét. Muszáj hercegnőt elvenned!
- De apám, én Katharinet sze...
És csatt. Nem én kaptam azt a pofont, de még nekem is fájt... Erőt vettem magamon és beléptem.
- Királyom, felség, jöttem kimosni az ingeket.
- Azt hiszem, mára elég volt fiam. Majd máskor megvitatjuk ezt, addig viselkedj normálisan!
Megvártam még a király kimegy, utána kivettem a szekrényből egy törlőkendőt, bevizeztem és Kenneth arcához nyomtam. A fél arca piros volt és teljesen feldagadt. Eszméletlen, hogy még így is mennyire helyes...
- Nem akartam, hogy így láss...
- Te csak maradj csöndben. Eleget tettél értem. Köszönöm, hogy megvédtél apádtól és azt is, hogy őszinte voltál ma reggel...
- Ó, hogy az. Ha én egyszer valamit megszeretek, muszáj imádnom.
Mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára, olyan lágyan, ahogyan csak tudtam.
- Elég időd lesz még imádni engem, de most azzal kell foglalkoznunk, hogy felkészítselek tégéd a hercegnővel való találkozásodra.
- Azt is hallottad...
- Mindent. És azt hiszem, nagyon sokat fogunk mi még szenvedni ezek után... Félek túlságosan is sokat.
Másnap épp vittem a reggelit a hercegnek, mikor Ashley az ajtajából intett, hogy menjek oda. Körülnéztem van e itt valaki, de hála az égnek még túl korán volt. A hercegnő gyorsan bezárta mögöttem az ajtót, aztán boldogan elém állt.
- Hallom, a bátyám szerelmes... Ez igaz?
Sóhajtva megráztam a fejem, aztán komolyan Ashley szemébe néztem.
- Figyelj, Ashley... Erről nem szeretnék beszélni. Kennethnek amúgy is felesége lesz, aztán... Én már csak egy szobalány leszek, úgy mint a többi.
- A szerelmet nem lehet olyan könnyen kioltani, hidd el, ismerem a bátyám, ő pedig aztán tényleg nem tud könnyen felejteni. Pláne úgy, hogy te vagy neki az első... És remélem az utolsó is. Ha el is kell vennie azt az elkényeztetett picsát, nem fog eltelni úgy nap, hogy ne akarjon a közeledben lenni.
- Szerinted mit kellene tennem?
- Szerintem harcolj és ne hagyd, hogy legyőzzön valami úri picsa. Ha belegobdolsz, a palotát is nagy és szép dolognak tartják, aztán látod mi van legbelül. Csak a zsarnokság és sötétség... Te pedig ahol csak jársz, kiszínesíted és kifényesíted a teret. Ezért kellesz neki. Mert végre melletted nem csak szeretni tanulhat meg, hanem élni is.
Imádtam, nagyon nagyon siess*-*
VálaszTörlésFantasztikus lett❤