4. Rész - Hivatalosan is szobalány lettem!

Az úton egyáltalán nem unatkoztunk a lányokkal, elég sokat beszélgettünk és rengeteg dolgot megtudtunk a másikról. Mégis úgy éreztem, a legjobb kapcsolatom Abbie-vel alakult ki. Még becenevet is adott nekem, ami nem más, mint a vörös démon. Rosie-t és Belle-t is nagyon megkedveltem, de van egy olyan érzésem, hogy Abbie és én nagyon jóban leszünk. A palotához érve reszketni kezdett a lábam és egyre jobban paráztam attól, hogy valamit el fogok rontani... Ismerem magam és tudom, hogy képes lennék egy szóval elronatni mindent és másnap már otthon találnám magam.
- Hé, semmi baj! - nyugtatott Abbie. - Biztos, hogy nagyon jól megleszünk.
Valamennyit javult is a kedvem, de ki tudna megnyugodni egy ilyen helyzetben?! Egy palotába költözök az Isten szerelmére! Jó, igaz csak egy átlagos szobába, de mégis jobb állapotban van, mint az enyém. Nehéz lesz megszoknom egy ilyen puccos helyet, hiszen hatalmas és gyönyörű! Aztán eszembe jutott, hogy akár el is tévedhetek és ettől csak még jobban paráztam...
- Abbie, nem állhatnánk meg szerinted? Hánynom kell.
- Katharine, ne legyél már ennyire nyuszi! A herceg nagyon kedves ember és a királytól pedig jó messze leszünk, szóval gond egy szál se.
Pár percel utána, már meg is érkeztünk. A sofőr szó nélkül kinyitotta az ajtót mi pedig mosolyogtunk rajta egy jót. Ha szerettem volna felnézni a palota legtetejére, már rég kitört nyakkal hevernék a földön. Még a kapu is akkora volt, mint egy panelház! A lányok rohanva mentek be, én viszont jól lemaradtam és nem siettem sehová. Nem is értem, miért vagyok én itt? Mi van, ha nem fogok megfelelni az elvárásoknak? Csalódást okozok a családomnak és saját magamnak is.
- Hé, minden rendben?
Egy vörös hajú lány sétált felém, fülig érő mosollyal. Úgy látszik, mégiscsak van másik vörös hajú lány a faluban... Az öltözéke alapján, tanácsadó lehetett.
- Nem, nincs... Félek, hogy valami hülyeséget csinálok és hazaküldenek.
- Ugyan, szobalányokra mindig szükség van. Nem fognak kirúgni, ha csak nem követsz el árulást és nem folytatsz viszonyt az őrőkkel.
- Nem lenne lehetőségem rá. - mosolyodtam el végre én is.
- Gyere, segítek neked.
A lány megragadta az egyik bőröndömet és segített megkeresni a szobámat, ami a második szinten volt a folyosó végén.
- Azt hiszem, itt is vagyunk. A herceg nemsokára jön felhívni a figyelmet néhány dologra, addig maradj a szobádban. Egyébként, azt én nevem Ashley, a tiéd?
- Én Katharine vagyok, örvendek. És te mit dolgozol itt?
- Dolgozni? - nézett rám furán. - Én nem dologozom, csak besegítek az ország igazgatásában a bátyámnak. Ashley Stark vagyok, Kenneth testvére.
Leesett az állam. Már el is követtem az első hibámat, nem hajoltam meg, tegezem a hercegnőt és hagytam, hogy húzza a bőröndömet! Azt hiszem, fordulhatok is vissza.
- Uram Isten... Nagyon sajnálom hercegnő, nem tudtam róla, hogy Kenneth-nek testvére is van. A ruhád alapján pedig azt hittem, tanácsadó vagy.
- Nyugalom Katharine, nem foglak megkövezni! Tizenhét éves vagyok, tegezned kell! És hidd el, néha még én sem tudom, hogy vagyok e egyáltalán. Az apám soha nem tesz rólam említést és ha olyan híradó megy a tévében amin részt kell vennem, akkor is általában hátra kerülök, ahol senki nem lát. Azt hiszem, apám nem nagyon szereti, ha a közelében vagyok... A ruhámról pedig, nem szeretek nagy, hercegnőhöz méltó ruhában rohangálni. Melegem van benne és lelassít. Mindegy. Pakolj ki és maradj idebent, még látjuk egymást.
Intett egyet és elszaladt. Annyira lefoglalt az Ashley-vel folytatott beszélgetés, hogy nem is vettem észre, milyen szobába kerültem. És én még azt hittem, az enyémhez lesz hasonló! Meseszép volt, vörös falak, mindenhol fabútor és az ágyam akkora volt, mint a szobám fele. A szekrényemen különféle díszek és a palota kis makettje. A szobám másik ajtaja az erkélyre nyílt, ahonnan be lehetett látni az egész falut, ami innen még elviselhető is! Azt hiszem, megleszek egy darabig. Az ágyamra le volt terítve a ruhám, frissen vasaltan és illatosan. Gondoltam, elég lesz később felvenni, mikor lehivatnak minket a nagy terembe. Addig maradok a gyönyörű kék ruhámban. Túlságosan fáj levenni és betenni a szekrénybe. Persze tudom, egyszer le is kell vennem, de olyan jó érzés egy kicsit normális ruhában lenni, ami nincs elszakadva vagy foltozva. Nem kellett sokat várnom a hercegre. Kopogtatott az ajtón és belépett. Nem nézett különösebben rám, inkább azt vettem észre, hogy vizsgálja, minden meg van e. Hihetetlen, minek néz ez engem?! Végül rám emelte a tekintetét és ijedtség váltotta fel a komolyságot. Az egyenes háta most györnyedt lett és a levegőt is kapkodni kezdte.
- Jézusom... Katharine! Hát te meg... Ezt, hogy?
Csak dadogott és dadogott. Viccesnek találtam a dolgot, ki hitte vola, hogy képes vagyok összezavarni Kenneth herceget.
- Igen, én vagyok, Kenneth. Kiválasztottak és most itt vagyok. - mutattam körbe.
Kifújta a levegőt és úgy láttam, végre lenyugodott. Végül teljesen biztos lettem benne, mikor kitört belőle a nevetés.
- Hát ez kész katasztrófa. Azért jöttem ide először, mert apám szólt, hogy kiválasztotta ki lesz a személyes szobalányom és rád esett a választása. Azt mondta, ide kell jönnöm és ha tetszik, ha nem, te leszel. Már kezdtem félni, hogy valami bűnözőt rak mellém, erre tessék.
Csillogó szemekkel nézett végig rajtam és egyes pontjaimon még meg is akadt a tekintete... A mellem elé keresztbe raktam a karjaimat, védekezés szempontjából.
- Biztos okkal választott engem és nagyon köszönöm neki, hogy ekkora megtiszteltetésben van részem. Jobb munkát nem is nagyon kaphattam volna. - mosolyodtam el én is.
- Azt garantálom, hogy nem drága Katharine! Nagyon bolodog vagyok, hogy újra láthatlak. Na és a fiúd? Milyen beosztást kapott?
- A katonasághoz került... És Christian nem a fiúm, csak egy jó barátom. Gyermekkorom óta ismerem és barátnője van, akit nagyon szeret.
- Ó, szóval nincs fiúd... Hát, sajnálatos, pedig nagyon szép vagy és egy ilyen lánynak járna a szerelem! De az a hülye törvény... Szörnyűség az egész.
Bárcsak tudnám, milyen érzés ez. Chris elmesélte, mennyire rossz neki, hogy nem veheti el a barátnőjét, de ezt csak így lehet megoldani.
- Az érzéseink erősek és maradandóak. Nem mi választjuk meg, kibe leszünk szerelmesek.
Lehajtott fejjel állt, de még így is láttam azt a félmosolyt!
- Az is igaz... És úgy gondolod, minden megfelel? A szobád, a körülmények?
- Viccelsz? Eszméletlen, mennyire káprázatos! Ez az illat pedig, teljesen elolvadok tőle. - áradoztam.
- Akkor még jó, hogy fújta magamra a kölnből reggel. - kacsintott.
És újabb találat Kenneth Stark-nak... Hihetetlen, mennyire zavarba tud hozni, akár egy mondatával. Egyszerűen nem értem, miért pirulok el egyáltalán...
- Most viszont mennem kell, még sok elintéznivalóm van. Holnap reggel kezdesz, ma délután megkapod a listát, mikor és, hogy kell csinálnod a dolgokat. Ma pedig nyugodtan pihenjetek! Az ebéd egy órától van, a vacsora pedig hatkor, lent a konyhán, a királyi család az étkezőben eszik. Ezt a törvényt is gyűlölöm, senki nem különb a másiktól csak mert koronát visel a fején. De egyelőre ezt a szabályt is muszáj lesz betartani. Bár néha, ha esélyem van rá, lelógok a konyhára, hogy ott vacsorázhassak. Sokkal jobban érzem magam a szakácsok, mosogató lányok és szobalányok között, mint odafent az állandóan ordibáló apámmal. Félek, ma ez nem fog sikerülni, szóval holnap reggel a szobámban. Viszlát Katharine drága, legyen szép napod!

Körbejártam a palotát, még az udvaron is jártam, ahol éppen edzés volt az őröknek. Szerencsés ember vagyok. Ebédnél a lányok nem jelentek meg, ezért kezdtem bepánikolni. De mikor később megláttam Abbie-t, aki felém szaladt az udvaron keresztül, megnyugodtam. Sugárzó arcal szorosán átölelt.
- El sem hiszed, mennyire boldog vagyok! Enyém a hercegnő szobája, ez nagyon állat! Te hová kerültél?
- A herceg személyes szobalánya lettem...
Abbie eltolt magától, majd huncut mosollyal méregetni kezdett.
- Azt a somolygást látni sem akarom! Nem is ismerjük egymást, ráadásul soha nem jöhetne össze... Én szobalány vagyok, ő meg herceg. Nem szeretne bele egy ilyen lányba, mint én.
- Ugyan már, azt hiszed, ha minden nap vele leszel, nem fog megszeretni téged? Tudod te, miből áll egy szobalány szerepe? Felvinni és elvinni az ételt, rendet rakni a szekrényében és a szobájában, ha beteg ápolni kell, és ezt csak a személyes szobalány teheti meg, más nem. Nagy szerepet kaptál te ebben a történetben barátnőm és még csak most kezdődött el. Az már másik kérdés, hogy szól a folytatás.