- Kathatine, de örülök neked!
Lekapta szép fehér ruháját, betette a szekrénybe, majd levetette magát az ágyra.
- Hogy telt a mai napod? - kérdeztem érdeklődést színlelve.
Ne értsetek félre, nagyon szeretem a hercegnőt, de jól tudom, hogy Kennethel volt és nem szeretném hallani a részleteket.
- Alig vártam, hogy lekapjam ezt a göncöt... -mormolta. - Komolyan mondom, a ruháimat rád fogom bízni. Egyébként, nem valami jól. Kenneth folyamatosan egy lányról beszél. Fogalmam sincs, hogy ki az, de tényleg nagyon szeretheti... Látom a szemében.
A gondolat, hogy Kenneth még Angelnek is engem emleget állandóan, kicsit felvillanyozott. De akkor sem tehetem ezt a hercegnővel... A barátjának tekint, ahogyan én is őt. Nem ugráltat, hogy takarítsak. Van, hogy inkább a szobájába hív ebédelni és olyankor egy órán keresztül beszélgetünk és finomakat eszünk. Tökéletes királyné lehetne belőle. Neki minden adottsága megvan, ami egy ilyen fontos feladathoz kellhet.
- Angel... Lehet egy furcsa, de komoly kérdésem?
- Hát, gondolom akkor is meg fogod kérdezni. - mosolyodott el.
- Mi lett a királynéval?
Azonnal lehervadt a szájáról a mosoly, felült, beletúrt a hajába, vett egy mély levegőt és hozzákezdett.
- Az igazság az, hogy valójában én sem tudom. Senki nem tudja. A királynak az a sztorija, hogy nagyon beteg lett, de van benne valami gyanús... Mielőtt a királyné "meghalt", előtte láttam egy hónapja. És akkor még semmi baja nem volt. De nem tudni... Lehet igaz, lehet nem, de nekem akkor sem stimmel valami.
Hosszú néma csönd következett. Valahogy a történetet illetően, nekem sem állt össze minden. A tévében a királnyő makk egészségesnek tűnt. Vagy csak a látszat csal? Mindegy is... A lényeg, hogy nincs kirányné, de úgy érzem, talán a király ha jól dönt, még lehet.
Estére teljesen hulla lettem. A szobámba beérve, lehuppantam az ágyra és már ki is nyúltam. Szerettem a munkámat, de minden nap végére szörnyen álmos lettem és nyűgös is. A holnapi napon gondolkoztam. Talán Kenneth most rá fog érni végre és tölthetünk együtt egy kis időt! Halk kopogást hallottam az ajtómon, ezért felálltam, hogy megnézzem ki az. Abbie állt előttem, egy üveg tequilával a kezében és úgy mosolygott, mint akinek elmentek otthonról.
- Te meg mit csinálsz itt? - kérdeztem nevetve.
- Úgy gondoltam, szükségünk van egy kis kikapcsolódásra.
Csábítóan lóbálta a kezében az italt, miközben még szélesebben mosolygott. Kínombam már csak a szememet forgattam és hagytam, hogy Abbie beljebb jöjjön. Lehuppant az ágyamra, én pedig mellé telepedtem.
- Hogy megy a sorod? - kortyolt bele az üvegbe.
- Azt hiszem, mozgalmasan... Már nem csak a hercegnek dolgozom, Angelnél is be kell segítenem.
Elvettem tőle az üveget és én is belekortyoltam.
- Elviselhetetlen? - kérdezte aggódóan.
- Nem, dehogy! Nagyon szeretem Angel hercegnőt, rengeteget beszélgetünk. Mindig meghallgat, legyen bármi. Na és neked milyen Ashleynél?
- El sem tudod képzelni mennyire jó! Mindig hamarabb elküld a kelleténél és van, hogy ő is besegít. Nagyon segítőkész. A tequilát is ő adta. Jönni akart, de valami megbeszélésre kellett mennie, szóval azt mondta jöjjek egyedül.
- Ilyen későn? Komoly ügy lehet. - húztam el a számat.
- Elég sok dolog van, amiről beszélniük kellene. Belle, a királlyal fekszik össze, Rosie pedig a király tanácsadójával. Csak mi vagyunk ilyen jó kislányok?
- Hát, igen. Nekünk már hétkor fellövik a pizsit.
Abbie boldogan rámmosolygott, majd húzott egy jó nagyot az üvegből.
- Katharine, szerinted miért bánnak ilyen jól velünk? Mármint... A könyvekben a szobalányokról alig esik szó, csak csicskáztatják őket, de nekünk piát nyomnak a kezünkbe. A palotában vagyunk mi egyáltalán?
- Nem is tudom... Léteznek még jó emberek a palotában is. - mosolyodtam el.
Pár percel később hangos beszédet hallottunk a folyosó végéről.
- Melyik annak a szobalánynak a szobája? - kérdezte egy férfi hang.
- Azt mondták, az utolsó. - felelte a másik.
Abbievel ijedten egymásra néztünk, ugyanis hozzám igyekeztek.
- Rohanj a fürdőbe! - suttogtam. - Gyerünk már!
Abbie gyorsan beszaladt a fürdőszobámba a tequilával együtt és bezárta az ajtót. Én a kezembe kaptam a fésűmet, mintha a szokásos dolgaimat csinálnám munka után. Abban a pillanatban két őr lépett a szobámba.
- Maga az a Katharine? - kérdezte hanyagul az egyik.
- Igen, én vagyok. - feleltem magabiztosan.
- Most velünk kell jönnie.
- Megtudhatnám, miért? - álltam fel.
- Azt majd maga elárulja a királynak, na nyomás.
Fogalmam sem volt róla, miért kell este tízkor kirángaatniuk a szobámból, mindent megcsináltam amit kellett, időben értem oda Angelhez, a műszakom egy órája lejárt. Próbáltam nem parázni még oda nem értünk a tárgyalóba. Mikor beléptünk, azonnal elszállt az önbizalmam. Angel és Ashley aggódó pillantással néztek felém, Kenneth és a király pedig úgy, mint akik meg akarnak ölni.
- Szóval... Most, hogy végre ide fáradt, elárulná mit művelt? - kérdezte komolyan a király.
Kikerekedett szemekkel bámultam a lányokra, de ők csak megrántották a vállukat. Ők sem tudták, miről van szó.
- Bocsásson meg felség, de én nem tettem semmit... - feleltem bizonytalanul.
- Ó, tényleg? Kérem, átnéznék a ruháját? - bökött felém a király.
Türelmesen kivártam, még végigtapiznak az őrök. Végül egy arany nyakláncot húztak ki a jobb zsebemből.
- Akkor az meg mi? - kérdezte idegesen Kenneth.
Megijesztett ez a fajta beszéde... Velem soha nem beszélt így.
- Esküszöm, hogy fogalmam sincsen, hogyan került ez ide! - emeltem fel védekezően mind a két kezem
- Akkor miért volt a zsebében? - csapott az asztalra a király.
- Kérem, felség... Kenneth, te ismersz! Tudod, hogy nem tennék ilyet! Tényleg nem tudom.
Egyre jobban kezdtem a sírás határán lenni...
- Úgy gondoltad, szórakoztató lesz, ha elveszed édesanyám nyakláncát? Egyáltalán, hogy jutottál be a szobába? - kérdezte idegesen Kenneth.
- De hát azt sem tudom, hol van a királyné szobája! - emeltem fel a hangom.
Kenneth felpattant és megállt előttem. Olyan szikrákat szórt a szemével, ami kifejezetten nem a szeretet szikrája volt... Itt helyben, meg tudott volna fojtani.
- Te, itt nem emelheted fel a hangodat. Ebben az épületben, te egy senki vagy. Megértetted? A dolgod az, hogy elhozd az ételt, kitakaríts és befogod a szád. Semmi jogod nincs ahoz, hogy mentegetőzz.
Kedvem lett volna arcba köpni. De nem, nem tehettem. Bezzeg mikor még a szobájában voltunk, nem így gondolta. Inkább csak elmosolyodtam amennyire tudtam, bókoltam egyet, majd mélyen a szemébe néztem.
- Ahogy parancsolja, felség.
- Kérem vigyék a cellába, ott nagyon jó helye lesz egy ilyen senkinek.
Mielőtt elrángattak volna az őrök, olyan lekicsinylően néztem a hercegre, amennyire csak tudtam. Érezze... Érezze csak, mekkora fájdalmat okozott nekem. Bár egy ilyen senki mint én, simán kibírja a koszos, sötét cellában is.
Még csak egy órája vagyok a cellámban, de már szörnyen magányosan érzem magam. Egy nagyon fiatal őr állt a cellám előtt, aki szinte majdnem minden pillanatban rámpillantott, hogy megbizonyosodjon róla, még nem akarom megölni magam.
- Te aztán tényleg csak a bajt keresed, igaza volt Christiannek. - szólalt meg.
Chris neve hallatán azonnal felálltam és rácshoz léptem.
- Hát te honnan tudsz Christianról?
- Együtt voltunk kiképzésen. Most én helyettesítem őt, ameddig lábadozik. Baleset érte, ezért pár hétig én leszek a palotában, de aztán küldenek a frontra. Christian sikeresen a palotában kötött ki. - mosolyodott el szomorkásan.
- Nagyon sajnálom....
- Alex. A nevem Alex.
- Én Katharine, nagyon örvendek.
- Lenne bármi, amire szükséged van? Most lehetőségem van megszerezni, mivel tárgyalás van úgy még húsz percig. - nézett az órájára.
- Hát... Azt hiszem, egy papír és egy toll jól jönne.
- Rendben, nemsokára visszatérek. Addig próbálj meg nem még nagyobb hülyeséget csinálni.
- Ebben a kis lyukban nem sok lehetőségem van rá. - mutattam rá.
Kis idő után meghallottam, hogy valaki üti a mellettem lévő ajtót és kiabál. Kinéztem a rácsok között és megláttam, hogy két őr is az ajtónál áll és beszélgetnek valakivel. Ezt a női hangot, akárhol felismertem volna.
- Engedjenek már be, a rohadt életbe! - kiáltotta Angel.
- Hercegnő, nem engedhetem be ide, nem érti?
- Nem érdekel, hogy mit gondoltok! Azt mondtam, engedjetek be! Ne akarjátok, hogy idehívjam a herceget, különben kereshettek másik állást! - őrjöngött.
Végül a két őr megenyhült és beengedték Angel hercegnőt.
- Angel! - kiáltottam.
Iderohant hozzám és megfogta a kezem.
- Jaj, Katharine... Annyira sajnálom! Hidd el, fogalmam sem volt róla, mit akar a király. De el kell mondanod nekem... Nem te voltál, ugye?
- Dehogy! Azt sem tudom, hol van a királyné szobája és ha tudtam volna sem teszem be a lábam. Angel, én nem akarok itt lenni... - könnyeztem be.
- Nyugalom kincsem, segíteni fogok neked. Elintézem, hogy kijöhess innen, de van egy olyan érzésem, hogy a mai napot még itt kell töltened. Viszont valami, nagyon nem stimmel... A király azonnal tudta, hogy nálad lesz a nyaklánc és válltig állította, hogy te voltál. Ki fogom deríteni mi folyik itt. Nem hagyom, hogy bárki ártson neked.
Hallottuk, hogy nyílik az ajtó, amin Alex lépett be egy köteg papírral és tollal. Riadtan bámultak egymásra a hercegnővel. Teljesen ledermedtek és el is felejtették, hogy itt vagyok.
- Remélem, a hercegnő tudja tartani a száját mert ha nem, azt hiszem nem a frontra küldenek, hanem a krokodilok közé. - fordult felém egy kus idő után Alex.
- Maga azt képzeli, olyan pletykás lennék? Ha még egyszer ilyeneket mond, saját kezüleg vágom ki a nyelvét. - háborodotr fel Angel.
Furcsa módon, sokkal többet javult a kedvem. Öröm volt nézni, ahogy ezek ketten szétszedik egymást. Még nem láttam Angelnek ezt az oldalát.
- Nyugalom, megbízhatunk egymásban. Alexel reményeim szerint nem lesz gond, Angel pedig mint mondta, segíteni fog. Nincs miért aggódni. Én kibírok még egy éjszakát ezzel a cuki patkánnyal... - mutattam a sarokba. - De ha együtt tudtok működni, talán holnap már kiszabadulok. Szóval jó lenne, ha nem nyírnátok ki egymást.
- Alex vagyok. - nyújtotta oda neki a szabad kezét.
- Angel Horth. - fintorodott el Angel.
- Én pedig Katharine a börtönből. Na, most, hogy ezt letisztáztuk, kezdjünk magunkal valamit! - vigyorodtam el.
- Te, hihetetlen vagy. - nevette el magát Angel.
Végül Alex átnyújtotta nekem a kérésemet, Angel pedig eltűnt, mielőtt bárki rájöhetett volna, hogy itt volt. Leültem a falhoz, hogy levelet írhassak a húgomnak.
Drága Charlotte!
Remélem minden rendben van otthon és segítesz apának a munkában. Elég nagy vagy már ehhez! Nem szeretnék benned is csalódni, ha megkérdezem apát, milyen kislány vagy. Szót kell fogadnod neki, mivel már csak te vagy mellette. Sajnálatos módon nem tudok kimenni a kapuhoz reggelente, hogy láthassalak, de el fogom intézni, hogy minél hamarabb találkozzunk. Sőt, még küldök neked sütit is! Most egy darabig nem fogok tudni pénzt küldeni, mivel történt egy kis baleset a palotában, de ne aggódj, ennek semmi köze hozzám. Takarékoskodjatok a pénzel és csak olyan dolgokra költsetek, ami létfontosságú. Tanulj sokat és légy bátor az iskolában. Nem akarom, hogy te is ott végezd, ahol én. Hiszek benne, hogy belőled még nagy ember lesz húgocskám, de ha el akarod érni amit szeretnél, ahoz küzdened kell! Tudom, néha fáj... És rossz egyedül lenni. De gondolj arra, amit mondani szoktam: Az élet nem áll meg egy könnycsepp miatt. Csak töröld le, vegyél egy mély levegőt és menj tovább. Ennél fontosabb dolog nincs a világon. Miattam pedig ne aggódj, nagyon jól bánnak velem (...). A hercegnek a húga (Igen, van egy húga!) és a jövendőbeli felesége, nagyon jó barátnőim lettek. De ezt nem mondhatod el senkinek, különben engem kirúgnak, a hercegnőket pedig megbüntetik! Tartsd a szád Char, legalább egyszer az életben! Megbízok benned és tudom, hogy át fogod vészelni egyedül ezeket a nehéz éveket. Apa ott van és segít. Beszélgess vele sokat és hidd el, meg fog nyílni. Türelem rózsát terem. Szeretlek életem és megígérem neked, hogy mindent megteszek érted!
Sok nyálas puszival: Katharine
Nem jutok szóhoz! Lenyűgöztél😍
VálaszTörlésNagyon nagyon izgulok, hogy mi is lesz Katherinnel, és hogy hogy került hozzá a lánc. Én tényleg bírom Kenneth-et, de most komolyan nagyon mérges vagyok rá (egy kitalált szereplőről beszélünk, de én totál úgy viselkedek, mintha élne, semmi baj, Panna, tudjuk hogy dilis vagy)😂
Szóval nagyon várom a folytatást, siess, ahogy csak tudsz😘